 | ||
| ||
| | |
| ||
| | |
| ||
| Tűzből kimentett hegedűddel mihez kezdesz, szegény cigány? csiholsz-e még nótát belőle, vagy vájogot vetsz ezután? Kezedben régi kincsed roncsa, a fája üszkös, húrja lóg, de próbáld csak, tán fölzeng rajta, a keserűt, a ríkatót. Madzaggal körbe-toldva húrja? akkor is! hátha szólna még: ha mást nem, azt a percet sírja, mikor a rongyos putri ég, mikor veszett csiviteléssel a tébolyodott fecskepár pucér fiókáit hogy mentse, a lángoló ereszre száll, mikor ebeddel vonítottad a pusztulást, hogy az egen együtt csikarjon cigánysorsod s az ősi csikasz-félelem! Ezt húzd, ha mást nem, ezt a percet, aztán aludj, amíg az éh aludni hágy, míg jő a vénség, a térdig sár, a trágyalé s a vályoggödörben merenghetsz: hogyan cifráztad egykoron... s hull rád az emlék, mint a pernye s beszállja szíved a korom... (1963) | |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése